Gorbai Gyöngyi: când stai de vorbă cu tine însuți…

Egy szombati morzsa


-Mit lehet csinálni egy ilyen kis faluban , távol Budapesttől?- szegezte nekem a kérdést, az ismerkedés első perceiben egy fővárosból idetévedt férfi.
-Hogy - hogy mit? - gúvadtak ki értetlenül a szemeim.
-Mit nem értesz ezen, például ma szombat, hova mész, mi a programod?
-Ja , hogy így??!! Az előbb éppen diót szedtem, aztán almát fogok, és közben nézem a hegyeket, gyönyörködöm a csodálatosan színes tájban, és...Nézdd !
Most át jöttek hozzám a szomszéd kecskéi. Van egy kedvencem is- mondtam és csak akkor vettem észre, hogy ameddig én lelkesen mutogatva magyaráztam, ő a telefonját nyomkodta.
-Mit mondtál?
-Áh,semmit ,csak innen pont rá látsz a várra. Szerintem érdemes megnézni közelebbről is.
De láttam rajta, hogy nem érdekli, mert tovább faggatott, s bár tudtam , a válaszom nem lesz kielégítő, mégis belementem egy felszínes, semmitmondó beszélgetésbe, ha egyáltalán lehet annak nevezni a kérdez- felelek játékot .
Az illendőség kedvéért érdeklődtem az ő kikapcsolódásairól ,de amikor rázendített, én gondolatban már máshol jártam.
Hirtelen visszazökkentett a jelenbe a ,,kocsma " szó és ránéztem a templom órára.
-Jaj, már fél öt van?! Bocsánat, rohannom kell, még sütni szeretnék valamit. Tudod, barátokkal leszek barátoknál, és éjszakába nyúló beszélgetéssel ,újra megváltjuk majd a világot!    Nagyjából ezt lehet tenni városiként , egy ilyen békés,hangulatos faluban , mellesleg 50 kilométerre  Pesttől.--Ja , és havonta egyszer ,szombaton  kimegyünk a Termelői és kézműves vásárba -nevettem és gyorsan elköszöntem.

-- Vigyázz az ,,Úton" ,el ne tévedj !

Azon az estén ezt a témát nem tudtuk teljes mértékben kivesézni ,de talán ma én is szóhoz jutok egy nyolc fős asztaltársaságnál , ha már a gázszerelőnek nem mondhattam el .
Addig is leírom, hogy el ne felejtsem.
De mit is ?
Óh, igen, például ,hogy mit csináltam ma, vagy éppen tegnap, miközben magamban, magammal beszélgettem.
  Megértettem mindent !