Nösnerland

Hogy tudok felkészülni a halálodra , miért sírok most, amikor pontosan tudom, hogy csak a földi létednek lesz vége?
Mégis nagyon nehéz az elválás. Ülök melletted a földön , és míg alszol nézem a holnapi napot, amikor örökre lehunyod majd a szemed.
Miután az előző kutyámtól elbúcsúztam, kijelentettem, hogy soha többet nem lesz kutyám…, csak ha idetéved,vagy a kerítésen át bedobják az udvarra. Majdnem így történt ,mert bő egy év múlva  meglátogatott egy barátnőm, aki útközben hét újszülött kutyát nyalábolt fel az árokból .
– Vissza kéne menni, talán vannak még páran- mondta Kati .A megérzése jó volt, te ott remegtél azon a  novemberi  napon, melletted üres kartondoboz.Valaki úgy dobott ki benneteket , ahogy még a szemetet sem tisztességes kihajtani az út szélére. Olyan szépek voltatok, egy kis világosbarna valahogy kitűnt a kupacból ,de az nem te voltál .A kezembe vettem és már nem akartam elengedni.
Bence , a nagy kutyabarát ,téged szemelt ki,így megállapodtunk , hogy nálam lesztek és felnevellek , míg önállóan tudtok enni, aztán hozzá kerülsz.
Batu – így neveztem el a testvéredet, csak egy napig élt, belső vérzése lett. A többieket elaltatták ,  a kutyamenhely sem fogadta be őket, mert a szemetek is csukva volt még.
Bence mint egy apuka, mindent bevásárolt , cumisüveget, a legjobb minőségű tápszert, és mindennap meglátogatott.Neki már volt kutyája, így nálam maradtál. A tenyeremnél is kisebb voltál, és egyik nap amikor a kezemben tartottalak , kinyitottad a szemed.Összefonódott a tekintetünk , és 14 éve kötődünk egymáshoz.
Emlékszel ugye, amikor az első hetekben egy narancssárga oldaltáskában vittelek magammal mindenhova, még dolgozni is, és egész nap együtt voltunk. Vagy amikor boldogok voltunk és teljes hangerővel szólt a Thunderstruck , én ölbe kaptalak úgy ugráltunk mint  Angus ,aztán rám hánytad a reggelit .
Soha nem voltál beteg ,pár hónappal ezelőtt, még mindig úgy viselkedtél mint kölyök korodban . Lelkileg túlérzékeny voltál mint én, de mindent kibírtunk ,te voltál mellettem életem azon szakaszában is, amikor elviselhetetlen volt a gyász… De nem csak egy kutya vagy, te voltál a társam hosszú éveken át. Már nyáron menni akartál, de még maradtál néhány hónapot. Tudom ,hogy értem tetted ezt is.
Most már elengedlek .Menj , találkozz a hét vezérrel,a testvéreiddel, Te , drága egyetlen túlélő !
Köszönöm Borka , köszönök mindent!

Gyöngyi Gorbai