Gorbai Gyöngyi: dăruire dincolo de cuvinte

              Egy kutya két hűsége 


 Az első nap, az első kegyetlen reggelen tudta, hogy már nem üdvözölheti a megmentőjét, aki örökbe fogadta őt. Annyira fegyelmezetten ült a küszöbön, ahogy még a kutyaiskolában sem tanították. Mozdulatlanul nézett a semmibe és a hívásomra sem jött be a lakásba.
 Mindkettőnknek fájt ugyanazon személy elvesztése. Figyeltem őt és állítom, hogy az állatoknak érzéseik vannak, látják azt ami a legtöbb ember előtt rejtve marad.Egy másik dimenzióban nyernek bepillantást. Adott esetben a szeretet gazdi, a jóbarát lelkét érzékelte.
 Próbáltam hangtalanul sírni és csak belül zokogtam. Mereven, kicsit felfele nézett egy pontot. 
Nem tudom ,hány perc telt el így ,amikor lassan ,lépésről lépésre bejött és hihetetlen pontossággal lefeküdt arra a helyre ,ahol utoljára elbúcsúztam Tőle... mindkettőnk társától. Órák teltek el így ,egymás bánatát érezve.
 Ettől a naptól kezdve már semmi nem volt a régi. Hirtelen éveket öregedett ,már nem labdáztunk és ha a kedvenc faágát hajítottam messzire, csak a kedvemért hozta vissza,mígnem egyik nap már fel sem kelt a helyéről. Nem evett ,nem ivott. Időnként mégis, furcsa érdeklődéssel hegyezte füleit ,a semmibe nézve. Egy ilyen jelenet után újra felkelt.
Reményt adtak a lépései, erőt, hogy én is menni tudjak... haladni az ismeretlenbe.
 ,,Lesz egy macskád"-hallottam egy határozott ,mégis szelíd hangot.
 Nem vettem észre mikor kezdődött, mert szememet egy füstös ,ködös árny takarta el. Talán ugyanazt látta amit én. Hirtelen újra kölyökkutya benyomását keltette, boldogan fut kározott a kertben.
Következő nap már nem bírt lábra állni. A hátsó lábai lebénultak. Az állatorvos bizakodva kezelést javasolt. Hasát  megemelve ,kétségbeesetten próbáltam sétáltatni. Éreztem ,hogy küzd ,mégis önző módon könyörögtem ,,maradj még velem kérlek!"
Két napig feláldozta magát értem, de kezemből már csak egy csepp vizet fogadott el. Meleg barna szemével esdeklően nézett rám és én már nem csak magamat láttam.
Átöleltem és elengedtem...
 Akkor éjjel ,  álmomban megjelent . Gyönyörű ,csillogó bundával  futott valahova.
Szomorúan ,mégis boldogan ébredtem.
Aznap egy ragacsos szemű kiscicát kaptam ajándékba. Olyan ismerős érzés volt. Nem lepődtem meg amikor egy kis faágat hozott a szájában és a lábam elé tette.
 Megértettem az üzenetet. Lett egy macskám.
Gyakorta látom őt a virággal beültetett kis dombtető mellett vagy éppen a zöld fotelban heverészni mely nyolc évig Szotyi kényelmes fekhelye volt.

De ez egy következő történet...