Gépek ,vagy lelkek ?
Nem érdekel, hogy ,,ez a jövő “, és nem vagyok hajlandó sem karórát, sem műanyag kártyát oda tartani egy gép elé! Amúgy meg, kinéztem magamnak egy gyönyörű piros tulipánokkal hímzett, zöld pénztárcát. Nem túl nagy, de az apró pénz is belefér. Ez igenis fontos, mert szeretem a fémes csörgés hangját, és tetszik, hogy valami természetesebb anyag van nálam. Szóval szép ez a pénztárca, lelke van. Már a készítőjét is jól megnéztem magamnak, ismeretlenül lerí róla, hogy szívét- lelkét beleteszi a műveibe. Fiatal, tiszta tekintetű hóbortos lánynak tűnik, aki érzékenyen,öltésről öltésre varrja az életét a míves darabokba. Figyeltem őt , ahogy mintegy búcsúképpen végigsimított egy táskát, mielőtt átnyújtotta volna a magas, ősz szakállú férfinak. Vajon kinek vette?- merengtem magamban
-Segíthetek ?-Óh , bocsánat, nem akartalak megijeszteni.
-Köszönöm, most nem.Majd visszajövök megvenni ezt a tárcát, de … mert szeretek vágyakozni arra, ami majd az enyém lesz, még pár napig gondolni akarok rá. Készpénzben is fizethetek?
-Természetesen, nálam másképp nem is lehet.
Szóval szerintem,, ez a jövő”, és bízom benne, hogy egy újabb fiatalabb generációnak egy kézzelfoghatóbb ,,adok- kapok ” kapcsolat lesz a nyerő.
Ennél már csak az lehetne még jobb jövő, ha visszatérne a becsületes cserekereskedelem.
Nösnerland 